India nyelvi sokszínűségének megértése

Podcast forgatókönyv

Ben: Üdvözlünk újra „A nyelvek története” című műsorban. Én Ben vagyok, itt velem Clara. Legutóbb Kína hihetetlen nyelvi sokszínűségét fedeztük fel, ahol a nyelveket egyetlen írásrendszer egyesíti. Ma egy másik, észbontóan sok nyelvvel rendelkező szubkontinensre utazunk: Indiába. Hasonló ott a helyzet?

Clara: Szia, Ben. Ez egy remek kérdés, mert a felszínen hasonlónak tűnik – egy ország, sok nyelv. De India nyelvi története alapvetően más. Indiában nem csupán sok nyelv van; az ország két, teljesen különálló, nagy nyelvcsaládnak ad otthont, amelyek évezredek óta élnek egymás mellett.

Ben: Két nyelvcsalád? Mit jelent ez a gyakorlatban?

Clara: Képzeld el, hogy húzol egy vonalat India közepén. Nagyjából azt mondhatjuk, hogy az északi nyelvek az indoárja családba tartoznak, amelyek távoli rokonai az angolnak, a németnek és az orosznak. A déli nyelvek a dravida családba tartoznak, amely teljesen független minden, a szubkontinensen kívüli nagy nyelvcsaládtól. Eltérő az eredetük, a nyelvtanuk és az alapszókincsük.

Ben: Tehát, ellentétben Kínával, ahol a nyelvek rokonok, itt két teljesen különböző csoportunk van. Melyik nyelv tölti be a közvetítő szerepet közöttük?

Clara: Nos, hivatalosan két közvetítő nyelv van. Az első és legmeghatározóbb a hindi. Ez a legszélesebb körben beszélt nyelv, különösen északon, és a kormány, valamint a bollywoodi filmek is erősen népszerűsítik. Ha egyetlen indiai nyelvet tanulsz meg, hogy elboldogulj, a hindi a legjobb választás.

Ben: És a második?

Clara: A második az angol. A gyarmati időszak öröksége, de továbbra is kulcsfontosságú nyelv maradt a felsőoktatásban, a nemzeti üzleti életben és a különböző nyelvi régiókból származó tanult emberek közötti kommunikációban, különösen észak és dél között.

Ben: Akkor beszéljünk magukról a nyelvekről. Mondanál egy példát egy jelentős nyelvre az északi, indoárja családból?

Clara: A hindi mellett a legjelentősebb valószínűleg a bengáli, amelyet Nyugat-Bengálban és Bangladesben beszélnek. Lenyűgözően gazdag irodalmi múlttal rendelkezik – ez volt a Nobel-díjas Rabindranáth Tagore nyelve. Sokan nagyon lágynak és zeneinek tartják a hangzását.

Ben: Rendben, és mi a helyzet a déli, dravida családdal? Ott mi a fő nyelv?

Clara: Dél két óriása a telugu és a tamil. Különösen a tamil lenyűgöző, mivel a világ egyik legrégebbi élő klasszikus nyelve, amelynek töretlen irodalmi hagyománya több mint két évezredre nyúlik vissza. A tamil beszélői rendkívül büszkék a történelmére. Ez nem csupán egy nyelv; ez egy közvetlen kapocs egy ősi civilizációhoz.

Ben: Ez hihetetlen. De ha a beszélt nyelvek ennyire különbözőek, mi a helyzet az írással? Olyan, mint Kínában, ahol egy írásrendszer van mindenre?

Clara: Nem, és ez egy másik kulcsfontosságú különbség. A legtöbb indiai nyelvnek saját, egyedi írásrendszere van. Bár külsőre nagyon eltérőnek tűnhetnek – a hindi dévanágari írás szögletes vonalai a tamil kerekded hurkaival szemben –, legtöbbjük ugyanabból az ősi forrásból, a bráhmí írásból fejlődött ki. Hasonló fonetikai logika rejlik bennük, ami némi megkönnyebbülést jelent a tanulók számára.

Ben: Nyelvtanulóként mik a legnagyobb meglepetések vagy kihívások, ha egy olyan indiai nyelvvel próbálkozol, mint a hindi?

Clara: Az első dolog, ami egy angol anyanyelvűnek furcsa lesz, az a szórend. Az angolban azt mondjuk: „I am learning Hindi” (Alany-Ige-Tárgy). A hindiben azt mondod: „Én hindit tanulok” (Alany-Tárgy-Ige). Az ige mindig a mondat végére kerül.

Ben: Oké, ezt meg kell szokni. Mi más van még?

Clara: Két másik fontos dolog. Először is, sok indiai nyelvben vannak olyan hangok, amelyek az angolban nincsenek, például a retroflex mássalhangzók, amelyeknél a nyelved hegyét visszahajlítod a szájpadlásodhoz. Ezek elsajátítása kulcsfontosságú az autentikus kiejtéshez. Másodszor, és ez egy nagyon lényeges pont, a formalitás. A hindiben például három különböző szó van a „te/ön” kifejezésére, attól függően, hogy milyen közeli viszonyban vagy és mennyire tiszteled a beszélgetőpartnered. A nem megfelelő használata komoly társadalmi melléfogás lehet.

Ben: Tehát ismerned kell a helyed a társadalmi hierarchiában ahhoz, hogy egyáltalán megszólíts valakit. Ez lenyűgöző. Ekkora sokszínűség mellett fennáll a veszélye, hogy a regionális nyelvek eltűnnek a hindi és az angol javára?

Clara: Ez jogos aggodalom, de egyelőre ennek az ellenkezője látszik történni. A regionális nyelvek nemhogy visszaszorulnának, hanem virágoznak. Erősíti őket az állami szintű büszkeség, az élénk regionális média és az internet. Az emberek talán a hindit vagy az angolt használják az üzleti életben, de a mindennapjaikat bengáliul, maráthiul, tamilul vagy a többi tucatnyi nyelv bármelyikén élik, néznek filmeket és énekelnek dalokat. India nem egy olvasztótégely; sokkal inkább egy gyönyörű, összetett mozaik.

Ben: Egy nyelvi mozaik, amelyet a hindi és az angol tart össze. Ez egy remek megfogalmazás.

Clara: Pontosan. Bármelyik indiai nyelv megtanulása több mint egy készség elsajátítása. Ez egy kulcs a világ egyik legősibb és legsokszínűbb civilizációjának egy darabkájához.

Ben: Clara, köszönöm, hogy végigvezettél minket ezen a hihetetlen nyelvi tájon. Világos, hogy India nem csak egyetlen történet, hanem egy egész könyvtárnyi.

Clara: Szívesen, Ben. És mindegyik történetet egy másik, gyönyörű nyelven mesélik el.