Szavakon túl: A kontextus a japán nyelvben

Podcast forgatókönyv

Ben: Üdvözlünk ismét a „Nyelvek története” műsorban. Én Ben vagyok. Ma Kelet-Ázsiába utazunk, hogy felfedezzünk egy nyelvet, ami sokunkat lenyűgöz, és legyünk őszinték, meg is ijeszt: a japánt. A szokásos műsorvezető társam, Clara távol van, így nagy örömömre szolgál, hogy egy új szakértő csatlakozott hozzánk. Üdv a műsorban, Sarah!

Sarah: Szia, Ben, örülök, hogy itt lehetek. És igazad van, az „ijesztő” a leggyakoribb szó, amit az emberek használnak, amikor először látnak egy japán mondatot. Úgy néz ki, mint egy gyönyörű, de áthatolhatatlan karakterfal.

Ben: Pontosan! Olyan, mintha három különböző nyelvet kellene megtanulni egyetlen mondat elolvasásához. Ott vannak ezek a bonyolult, képszerű karakterek, aztán néhány íves, majd néhány éles, szögletes. Hol is kezdjük ennek a kibontását?

Sarah: Ez a tökéletes kiindulópont. Ez nem három nyelv, hanem három, harmonikusan együttműködő írásrendszer, mint egy szerszámkészlet. Először is, ott van a kandzsi, a kínaitól átvett összetett karakterek. Egész fogalmakat jelölnek, mint például a 山 jelentése „hegy”. Ezek a főnevek és az igetövek – a jelentés magja.

Ben: Oké, tehát az építőelemek. Mi a helyzet a másik kettővel?

Sarah: Azok a ragasztóanyagok. Az ívelt írás a hiragana. Ez fonetikus, ami azt jelenti, hogy minden karakter egy szótag, mint például 'ka', 'si', 'to'. Ez végzi az összes nyelvtani munkát – igeragok, partikulák, olyan dolgok, amiknek nincs kandzsijuk. Aztán ott van a katakana, a szögletes. Ez szintén fonetikus, de a fő feladata az idegen jövevényszavak leírása. Tehát a te neved, „Ben”, vagy a „kávé” szó katakanával lenne írva.

Ben: Hűha, tehát egyetlen mondat mindhármat felhasználhatja különböző feladatokra. Ez valójában nagyon hatékony, ha belegondolunk.

Sarah: Pontosan. Az „Én kávét iszom” mondatban az „én” és az „iszik” szavak lehetnek kandzsik, a nyelvtani elemek hiraganával, a „kávé” szó pedig katakanával lennének írva. Ijesztőnek tűnik, de ez egy zseniális vizuális rendszer.

Ben: Szóval, ha már megmásztad ezt az írásrendszer-hegyet, a nyelvtan könnyebbé válik? Azt hallottam, teljesen fordított az angolhoz képest.

Sarah: A „fordított” jó szó arra, amilyennek először érződik! Az angol Alany-Állítmány-Tárgy szerkezetű: „I eat an apple.” A japán ezt megfordítja Alany-Tárgy-Állítmányra: 「私はりんごを食べます」 (Watashi wa ringo o tabemasu), ami szó szerint „Én almát eszem”-nek fordítható. Az ige mindig a legvégén áll.

Ben: És honnan tudod, hogy mi az alany és mi a tárgy, ha a szórend ennyire rugalmas?

Sarah: Ebben rejlik a partikulák varázsa. Ezek apró szócskák, amelyek a főnév után állnak, és megmondják, mi a szerepe a mondatban. Tehát a „wa” a témát jelöli, az „o” pedig a tárgyat. Olyan, mintha minden szón lenne egy kis címke, ami elmagyarázza a feladatát. A szórend változhat, de a címkék egyértelművé teszik a jelentést.

Ben: Ez lenyűgöző. Teljesen más a logikája. A technikai részleteken túl a japán nyelv arról híres, hogy hihetetlenül udvarias. Hogyan épül ez be magába a nyelvbe?

Sarah: A keigóról, vagyis a tiszteleti nyelvről beszélsz. Ez talán a nyelv kulturálisan leglényegesebb része. Ez egy összetett szókincs- és igeragozási rendszer, ami attól függően változik, hogy kivel beszélsz. A főnököddel beszélni alapvetően más, mint a barátoddal vagy egy ügyféllel.

Ben: Tehát ez több, mint egyszerűen azt mondani, hogy „uram” vagy „hölgyem”?

Sarah: Ó, sokkal több. Vannak formák, amelyekkel felemeled a beszélgetőpartnered, és más formák, amelyekkel magadat alacsonyítod le. Például nem ugyanazt az igét használod az „enni” szóra, ha a főnököd evéséről beszélsz, mintha a sajátodéról. Ez egy olyan rendszer, ami a társadalmi hierarchia iránti tisztelet kimutatására és a harmónia fenntartására épül.

Ben: Ez aknamezőnek hangzik a tanulók számára! Tisztázzunk egy másik félreértést. Sok nyugati ember egy kalap alá veszi a kínait és a japánt. Mennyire rokonok valójában?

Sarah: Ez egy óriási tévhit. Teljesen különböző nyelvcsaládokról van szó. Igen, a japán Kínából vette át az írásrendszerét, a kandzsit, de itt véget is ér a hasonlóság. Olyan ez, mint amikor az angol a latin ábécét használja, de nem újlatin nyelv, mint a francia vagy a spanyol. A kínai egy tonális nyelv, ahol a hangmagasság teljesen megváltoztatja egy szó jelentését. A japán nem tonális; egy finomabb hangsúlyrendszere van, ami a kiejtést meglepően egyszerűvé teszi a tanulók számára.

Ben: Tehát a hangzás valójában az egyik könnyebb része?

Sarah: Teljesen. Öt tiszta magánhangzója van, akárcsak a spanyolnak – 'a, i, u, e, o' –, és nagyon következetes. Ez egy igazi ajándék a tanulóknak.

Ben: Láthattuk, hogyan terjedt el a japán kultúra világszerte az animék és mangák révén. Hogyan hatott ez a nyelvre?

Sarah: Hatalmasan. Az olyan szavak, mint a kawaii (cuki) vagy a sugoi (lenyűgöző), világszerte ismertek. De ez egy kétirányú utca. A japán zseniálisan veszi át és adaptálja az angol szavakat, valami újat hozva létre. Ezt wasei-eigónak, vagyis „japán gyártású angolnak” hívják. Remek példa a salaryman az irodai dolgozóra, vagy a mansion szó, ami Japánban nem egy hatalmas birtokot jelent, hanem egy modern lakást vagy társasházi lakást.

Ben: Ezt nem hiszem el! Tehát ha egy „mansiont” keresel Tokióban, akkor valójában egy társasházi lakást keresel. Milyen más egyedi, kifejező jellemzői vannak a nyelvnek?

Sarah: A kedvencem a hangutánzó szavakban való gazdagsága. Vannak szavak a hangokra, de állapotokra is. A zaa-zaa a zuhogó eső hangja. De a waku-waku az izgatott várakozás érzése, a kira-kira pedig valami csillogót, ragyogót ír le. Ez egy olyan hihetetlen textúrát és élénkséget ad hozzá, amit gyakran nehéz lefordítani.

Ben: Tehát összefoglalva, van egy nyelvünk többrétegű írásrendszerrel, „ige a végén” nyelvtannal, egy mélyen beépült tiszteleti rendszerrel és ezzel a hihetetlenül kifejező szókinccsel. Mi az az egy dolog, amit egy tanulónak meg kell értenie ahhoz, hogy igazán átlássa?

Sarah: Az, hogy a japán egy magas kontextusú nyelv. Amit nem mondanak ki, az gyakran fontosabb, mint amit kimondanak. Van egy híres fogalom, a 「空気を読む」 (kūki o yomu), ami szó szerint azt jelenti, hogy „olvasni a levegőt”. Arról szól, hogy megértsd a helyzetet, a társadalmi jelzéseket, a kimondatlan jelentést. A japán nyelvtanulás nem csak a szavak memorizálásáról szól; arról szól, hogy megtanuld a világot egy árnyaltabb, közvetettebb és harmonikusabb szemszögből érzékelni.

Ben: Sarah, ez egy hihetetlenül mély merülés volt. Valami ijesztőnek tűnő dolgot logikussá és gyönyörűvé tettél. Nagyon köszönjük, hogy csatlakoztál hozzánk.

Sarah: Örömömre szolgált, Ben. Viszontlátásra mindenkinek!

Ben: Viszontlátásra.