Kína számos beszélt nyelve

Podcast forgatókönyv

Ben: Üdvözlünk újra „A nyelvek története” című műsorban, a Vocafy-val! Én Ben vagyok, és itt van velem Clara. Ma egy olyan nyelvvel foglalkozunk, amelyet több mint egymilliárd ember beszél. Vagy mégsem? Clara, beszéljünk a „kínai” nyelvről.

Clara: Annyira örülök, hogy így fogalmaztad meg, Ben. Ugyanis az első és legfontosabb dolog, amit meg kell érteni, az az, hogy valójában nincs egyetlen „kínai” nyelv. Amit mi kínainak nevezünk, az valójában egy nyelvcsalád, amelynek számos tagja annyira különbözik egymástól, mint a spanyol az olasztól vagy a franciától.

Ben: Várjunk, tényleg? Tehát ha valaki Pekingből találkozik valakivel, mondjuk, Sanghajból, akkor nem tudnak egyszerűen... beszélgetni egymással az anyanyelvükön?

Clara: Gyakran egyáltalán nem értik meg egymást. A pekingi illető valószínűleg mandarint beszél. A sanghaji pedig talán egy vu nyelvet. A nyelvtan más, a szókincs más, a kiejtés teljesen más. Ez nem olyan, mintha egy brit és egy amerikai akcentust hasonlítanánk össze; ez két különálló nyelv összehasonlítása.

Ben: Ez elképesztő. Hogyan tud egy akkora ország, mint Kína, egyáltalán működni ilyen szintű nyelvi sokszínűséggel? Kell lennie valamilyen közös kapocsnak.

Clara: Van is, és ez az emberiség történelmének egyik legzseniálisabb megoldása: az írásrendszer. Míg a beszélt nyelvek kölcsönösen érthetetlenek, évszázadokon át mind ugyanazokat az írásjegyeket használták. Tehát a pekingi és a sanghaji beszélő talán egy szót sem ért abból, amit a másik mond, de írhatnának egymásnak üzeneteket, és tökéletesen megértenék.

Ben: Tehát az írásjegyek ötleteket vagy szavakat jelentenek, nem csupán hangokat.

Clara: Pontosan. Például a „ló” írásjegye a 馬. Mandarint beszélve ezt „mǎ”-nak ejtenéd. Kantoniban, egy másik jelentős kínai nyelvben, „máah”-nak mondanád. A hangok teljesen különböznek, de az írott szimbólum jelentése azonos. Ez a közös írás volt az a ragasztó, ami évezredekig összetartotta a kínai kultúrát.

Ben: Rendben, tehát van ez a különböző beszélt nyelvekből álló családunk, amelyet egyetlen írásrendszer egyesít. Ezen nyelvek közül melyik az, amelyikre a legtöbben „kínaiként” gondolunk?

Clara: Az a mandarin lenne, vagy Pǔtōnghuà, ami azt jelenti: „közös nyelv”. Ez a Kínai Népköztársaság, Tajvan és Szingapúr hivatalos nyelve. Közel egymilliárd anyanyelvi beszélőjével ez a legtöbbet beszélt anyanyelv a bolygón. Kína szárazföldi részén mindenki ezt tanulja az iskolában, így ez szolgál az ország valódi lingua francájaként.

Ben: És mi a helyzet a többivel? Melyik a másik jelentős, amiről talán már hallottunk?

Clara: A másik globális nehézsúlyú a kantoni, vagyis a jüe. Ez Hongkong, Makaó és Guangdong tartomány nagy részének nyelve. A történelmi migrációs minták miatt, ha Londonban, Sydney-ben vagy San Franciscóban elmész egy kínai negyedbe, éppúgy hallhatsz kantonit, mint mandarint. Hatalmas kulturális lábnyoma van a hongkongi filmiparnak és konyhaművészetnek köszönhetően.

Ben: Tehát a mandarin és a kantoni a két nagy. De vannak mások is, igaz?

Clara: Ó, sok másik. Ott van a vu, amit Sanghajban és környékén beszélnek. Ott van a min, Fucsien tartomány nyelve, aminek számos saját dialektusa van, mint például a hokkien, ami Délkelet-Ázsiában nagyon fontos. Aztán ott van a hakka, a hsziang, a gan... mindegyiknek több tízmillió beszélője és gazdag történelme van.

Ben: Ez egy sokkal összetettebb kép, mint valaha is képzeltem. Egy nyelvtanuló számára mi a legnagyobb kihívás, ha bármelyik ilyen nyelvvel próbálkozik? Azt hallottam, hogy a hanglejtések.

Clara: A hanglejtések (tónusok) határozottan az első nagy akadályt jelentik a nem tonális nyelveket, például az angolt beszélők számára. Egy egyszerű szótag, mint a „ma” mandarinul, jelenthet „anyát”, „kendert”, „lovat” vagy „szidni”, teljesen attól függően, hogy milyen hangmagasságot használsz. A hanglejtések eltévesztése... nagyon zavaró vagy vicces félreértésekhez vezethet.

Ben: (Nevet) El tudom képzelni. „Szeretnék az édesanyádon lovagolni” ahelyett, hogy „a lovadon”.

Clara: Megesik! De míg a hanglejtések és a több ezer írásjegy kihívást jelentenek, van egy hatalmas pozitívum a tanulók számára: a nyelvtan hihetetlenül egyszerű. Nincs igeragozás – nincs olyan, hogy „én megyek, ő megy, mi mentünk”. Nincsenek nyelvtani nemek vagy esetragok. A mondatszerkezet sok szempontból nagyon egyértelmű. Miután túljutottál a hanglejtések és az írásjegyek okozta kezdeti sokkon, a mondatalkotás meglepően logikusnak tűnhet.

Ben: Tehát, a jövőbe tekintve, a mandarin egyszerűen el fogja nyelni az összes többi nyelvet Kínán belül?

Clara: Ez a nagy vita tárgya. A kormány erőteljesen támogatja a mandarint a nemzeti egység érdekében, és egyértelműen domináns a médiában és az oktatásban. Ugyanakkor egyre erősödik egy mozgalom a regionális nyelvek, mint a kantoni és a sanghaji, megőrzésére, mint a helyi identitás és kultúra létfontosságú részei. Ez a klasszikus feszültség a nemzeti egység és a regionális örökség között.

Ben: Tehát összefoglalva: ha valaki azt mondja, hogy „kínaiul tanul”, szinte biztosan mandarint tanul. De a valódi történet az, hogy egy hatalmas és sokszínű nyelvcsalád egyik ágát tanulja, amelyet egy közös, ősi írásrendszer köt össze.

Clara: Ez a tökéletes összefoglalás. Ez egy olyan nyelvi világ, amely sokkal gazdagabb és összetettebb, mint azt a legtöbb ember gondolná. Ennek a sokszínűségnek a megértése az első lépés Kína kultúrájának és történelmének igazi megbecsüléséhez.

Ben: Ez hihetetlenül szemfelnyitó volt. Clara, köszönöm, hogy elkalauzoltál minket a kínai nyelvek valódi történetében.

Clara: Örömömre szolgált, Ben. Ez egy olyan téma, ami legalább annyira mély, mint amennyire lenyűgöző.