Az arab nyelv: A standard változat és a dialektusok megértése

Podcast forgatókönyv

Ben: Üdvözlünk ismét a Vocafy „A nyelvek története” című műsorában. Ben vagyok, ismét Clarával. Miután bejártuk Afrika hatalmas nyelvi tájait, most egyetlen nyelvre fókuszálunk, amely két kontinenst ível át, és több mint 400 millió ember beszéli: az arabra. De Clara, az első dolog, amit az ember megtanul az arabról, az az, hogy az „egyetlen nyelv” egy nagyon félrevezető kifejezés.

Clara: Szia, Ben. Ez a tökéletes kiindulópont. Ez az arab nyelv központi paradoxona. Egyrészt egy egységes nyelv, közös írással és örökséggel. Másrészt egy marokkói és egy iraki beszélő nehezen tudna hétköznapi beszélgetést folytatni egymással. Ennek oka az, hogy az arab nyelvű világ abban az állapotban létezik, amit a nyelvészek „diglossziának” neveznek.

Ben: Diglosszia. Ez szakszónak hangzik. Mit jelent ez egyszerűen?

Clara: Gondolj rá úgy, mintha a nyelvnek két különböző változata lenne, amelyeket különböző alkalmakkor használsz. Van egy hivatalos, „ünneplőbe öltöztetett” változat, és van a laza, hétköznapi változat, amit otthon beszélsz. Az arab nyelvben ez a kettősség sokkal drámaibb, mint a legtöbb más nyelvben.

Ben: Oké, akkor bontsuk le ezt a két változatot. Melyik a hivatalos?

Clara: Ez a modern standard arab, vagy MSA. Ez a Korán klasszikus arabjának közvetlen leszármazottja. Ez az egység nyelve. Ezt olvasod a könyvekben és újságokban, ezt hallod az egyetemi előadásokon, és – ami kulcsfontosságú – ez a híradások nyelve. Ha bekapcsolod az Al Jazeerát vagy bármely más nagy pánarab hírcsatornát, a bemondók MSA-t beszélnek. Ez biztosítja, hogy egy politikai beszédet vagy egy híradást megértsenek Rabattól Rijádig.

Ben: Tehát mindenki érti. De az emberek tényleg beszélik is? Mondjuk a barátaikkal vagy a családjukkal?

Clara: Szinte soha. És ez a lényeg: az MSA senkinek sem az anyanyelve. Mindenki az iskolában tanulja meg, de nem ezt használod, ha alkudozol a piacon, vagy beszélgetsz egy taxisofőrrel. Arra a második változatot használod: a dialektusokat.

Ben: A dialektusok. Tehát ez a laza, hétköznapi nyelv. Mennyire különböznek egymástól?

Clara: Drámaian. Ez az arab nyelv vibráló, élő szíve, amit `Ammiyya`-nak neveznek. Minden régiónak megvan a sajátja. A szomszédos országok, mint Libanon és Szíria dialektusai általában kölcsönösen érthetőek. De ahogy a távolság nő, úgy nő a nyelvi szakadék is. Az észak-afrikai dialektusokat, amelyeket maghrebi vagy darija néven ismernek, erősen befolyásolták a berber nyelvek és a francia, ami különösen megnehezíti a közel-keleti arabok számára a megértésüket.

Ben: Akkor ha ennyire különbözőek, hogyan létezhet egyáltalán egy hatalmas, közös kultúra – mint a film és a zene? Hogyan válhat népszerűvé egy sláger egy másik országban?

Clara: Ez egy fantasztikus kérdés, és a válasz az arab világ kulturális nehézsúlyú bajnokában rejlik: Egyiptomban. Évtizedekig Egyiptom volt a „Közel-Kelet Hollywoodja”, rengeteg filmet, tévéműsort és dalt gyártott. Emiatt az egyiptomi arab lett a legszélesebb körben értett dialektus az egész régióban. Még ha egy szaúdi és egy tunéziai nem is érti egymás anyanyelvi dialektusát, gyakran találnak közös nevezőt, ha átváltanak egy egyszerűsített egyiptomi arabra, amit mindketten a filmekből ismernek.

Ben: Tehát az egyiptomi filmipar létrehozott egyfajta nem hivatalos közvetítőnyelvet (lingua francát). Ez lenyűgöző. És mi a helyzet egy nyelvtanulóval? Milyen egyedi jellemzőkkel kell megküzdened, függetlenül attól, hogy MSA-t vagy egy dialektust tanulsz?

Clara: Az első dolog az írás. Jobbról balra írják, ami egy szórakoztató mentális váltás. De a legszebb és legerősebb jellemzője a gyökrendszer. A legtöbb szó egy három mássalhangzóból álló gyökből épül fel. Például a K-T-B gyök az „írás” fogalmához kapcsolódik. Ebből az egy gyökből származik a kitab (könyv), katib (író), maktab (iroda) és maktaba (könyvtár). Ha egyszer megtanulod a gyököt, egy egész szócsaládot nyithatsz ki.

Ben: Olyan, mint egy titkos kód a szókincsben. És mi a helyzet a hangokkal? Hallottam, hogy az arabban vannak olyan hangok, amelyek az angolban nem léteznek.

Clara: Valóban vannak. Számos mély, torokhang van, mint például a híres 'ayn' (ع), amely a torok hátsó részéből jön. Ezek elsajátítása igazi kihívás a tanulóknak, de elengedhetetlen az autentikus kiejtéshez.

Ben: Ez elvezet minket a végső kérdéshez mindenki számára, aki tanulni szeretne: Hol is kezdd el? Az MSA-val vagy egy konkrét dialektussal?

Clara: Teljesen a céljaidtól függ. Ha irodalmat szeretnél olvasni, érteni a híreket, és szilárd alapot akarsz az egész arab világhoz, akkor az MSA-val kezdesz. Ez adja meg a „mesterkulcsot”. De ha a célod az, hogy jövőre Jordániába utazz és barátokat szerezz, akkor a helyi levantei dialektust kellene megtanulnod. Sokkal gyorsabban fogsz tudni kommunikálni a mindennapi helyzetekben.

Ben: Van arany középút?

Clara: Abszolút. A leggyakoribb tanács az, hogy kezdd az MSA alapjaival, hogy megértsd az írást és a nyelvtant, majd válts át egy széles körben értett dialektusra, mint az egyiptomi vagy a levantei, a beszéd- és hallásgyakorlatokhoz. Így mindkét világ legjobb részét kapod meg.

Ben: Tehát az arab nem egyetlen nyelv, hanem egy egész nyelvi univerzum, amelyet egy hivatalos, írott standard tart össze, de több száz helyi változat élteti.

Clara: Pontosan. Az arab nyelv tanulása, bármelyik formájában, egy meghívás a világ egyik leggazdagabb és történelmileg legjelentősebb kultúrájába. Nem csak egy nyelvet tanulsz meg; hozzáférést kapsz az összeshez.

Ben: Milyen erőteljes megfogalmazás. Tehát a lényeg nem az, hogy megijedjünk a bonyolultságától, hanem hogy egy egész civilizáció kapujaként tekintsünk rá. Clara, nagyon köszönöm, hogy érthetővé tetted számunkra ezt a hihetetlen nyelvi világot.

Clara: Örömömre szolgált, Ben. Bármikor.