A „tense” szó az angol nyelvben leggyakrabban a nyelvtani feszültségre utal, amely a cselekvések időbeli elhelyezkedését jelzi. A magyar nyelvben a „feszültség” kifejezés használata nem pontosan ugyanazt jelenti, így fontos megérteni a kontextust.
Praktikus használat:
-
Nyelvtani kontextusban: A „tense” kifejezést leggyakrabban nyelvtani órákon használják, amikor az igeidőkről van szó. Például:
- „The present tense is used for actions happening now.” (A jelen időt a most zajló cselekvésekhez használjuk.)
- „In the past tense, we describe actions that have already happened.” (A múlt időben olyan cselekvéseket írunk le, amelyek már megtörténtek.)
-
Mindennapi beszéd: A szó használható a feszültség kifejezésére is, például:
- „I felt tense before the exam.” (Feszülten éreztem magam a vizsga előtt.)
- „The atmosphere was tense during the meeting.” (A légkör feszültté vált a találkozó során.)
Kifejezések és szólások:
- „Tense situation” (feszültséggel teli helyzet)
- „Tense relationship” (feszültséggel teli kapcsolat)
- „To be tense” (feszülten lenni)
Ezek a kifejezések általában informális vagy semleges kontextusban használatosak, de a „tense” szó nyelvtani értelemben inkább formális környezetben fordul elő.
Gyakori hibák:
- A „tense” szót nem szabad összekeverni a „tension” (feszültség) kifejezéssel, amely inkább érzelmi vagy fizikai feszültséget jelent.
- A nyelvtani igeidők keverése is gyakori hiba, például a jelen és múlt idő helytelen használata.
Kapcsolódó szavak:
- Synonyms (szinonimák): time form (időforma), verb tense (igeidő)
- Antonyms (ellentétek): relaxed (nyugodt)
Kiejtési nüanszok:
A „tense” szó kiejtése [tɛns] (IPA: /tɛns/). Fontos a hosszú „e” hang kiejtése, ami eltérhet a magyar „tenz” kiejtéstől.
Nyelvtan és etimológia:
A „tense” szó az angol „tempus” (latin) szóból származik, ami időt jelent. A nyelvtani feszültség a cselekvések időbeli viszonyait tükrözi, és alapvető a nyelvtan tanulmányozásában.
