Lomb Kató: A poliglott tolmács, aki forradalmasította a nyelvtanulást

A vegyészettől a nyelvek világáig

Lomb Kató eredetileg nem a nyelvek, hanem a természettudományok iránt érdeklődött. Fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. A sors azonban más utat jelölt ki számára. A második világháború alatt, bujkálni kényszerülve, egy orosz ponyvaregény és egy szótár segítségével kezdett el oroszul tanulni. Ez a tapasztalat alapozta meg a későbbi nyelvtanulási filozófiáját.

A háború után frissen szerzett orosztudásával a budapesti városházán jelentkezett tolmácsnak. Ezzel vette kezdetét rendkívüli karrierje, amelynek során a világ öt kontinensének negyven országába jutott el. Kilenc-tíz nyelven tolmácsolt, ebből négyet felkészülés nélkül is, hat nyelven pedig szakirodalmat fordított. Összesen tizenhat nyelven beszélt, köztük angolul, bolgárul, dánul, franciául, héberül, japánul, kínaiul, latinul, lengyelül, németül, olaszul, oroszul, románul, spanyolul, szlovákul és ukránul.

Önmagát nem nyelvésznek, hanem "lingvistának" tartotta, utalva arra, hogy a nyelveket praktikus célokból, az érdeklődésétől vezérelve sajátította el. Számára a nyelvtanulás öröme fontosabb volt, mint maga a nyelvtudás. Ezt a szenvedélyét és tapasztalatait több könyvében is megosztotta, mint például az "Így tanulok nyelveket", az "Egy tolmács a világ körül", a "Bábeli harmónia" és a "Nyelvekről jut eszembe".

Lomb Kató nyelvtanulási módszere: A motiváció és a szöveg a kulcs

Lomb Kató módszerének középpontjában a motiváció és az autentikus szövegek állnak. Nem hitt a veleszületett nyelvtehetségben, ehelyett a siker képletét egy törtben látta, ahol a számlálóban a motiváció, a nevezőben pedig a gátlások állnak.

Főbb alapelvei és tanácsai a következők voltak:

• Az érdeklődés ereje: A nyelvtanulás alapja a valódi érdeklődés. Olyan szövegeket kell olvasni, amelyek lekötik a tanulót. Ahogy ő fogalmazott: "A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni."

• A "könyvfürdő": A módszer lényege a rengeteg olvasás. Lomb Kató azt javasolta, hogy a tanuló merüljön el egy regényben az idegen nyelven, és ne akassza meg a folyamatot minden egyes ismeretlen szó kikeresésével. A cél a történet megértése a kontextusból, a szavak jelentésének kikövetkeztetése.

• A szótár másodlagos szerepe: A szótárazást csak akkor tartotta indokoltnak, ha egy szó többször előfordul és a megértést akadályozza. A lényeg a folyamatos olvasási élmény fenntartása.

• Saját magunk "belehallgatása" a nyelvbe: Hangos olvasást és a saját beszédünk rögzítését is javasolta, hogy a tanuló hozzászokjon a nyelv hangzásához és saját kiejtéséhez.

• Ne féljünk a hibáktól: Hangsúlyozta, hogy a hibáktól való félelem az egyik legnagyobb gátja a nyelvtanulásnak. A hibás mondatok is hidat építhetnek az emberek között.

• A napi szintű foglalkozás: A rendszeresség kulcsfontosságú. Napi 10-15 perc is többet ér, mint heti egyszer több óra. Az elveszett idő, ha nem ér el egy bizonyos koncentrációt.

• A nyelvtan mint "rend": Bár a módszere a szövegértésen alapult, a nyelvtant is fontosnak tartotta, mint egy rendszert, amely segít rendet teremteni a nyelvi ismeretekben.

Lomb Kató élete és munkássága bizonyíték arra, hogy a nyelvtanulás nem csupán kiváltságosok számára elérhető képesség, hanem megfelelő motivációval, kitartással és egy hatékony módszerrel bárki által elsajátítható. Öröksége ma is inspirációt nyújt nyelvtanulók ezreinek világszerte.